Egy friss brit kutatás eredményei szerint a leggazdagabb réteg szívesen adakozna többet. Csak 7 százalékuk elégedett saját adakozásának mértékével. Az okoknál a jobb adószabályozás (kedvezmények) mellett a több és jobb információt hiányolták.
Az egyéni donorokat felkereső civilek elsősorban arról igyekeznek tájékoztatni őket, mennyire fontos ügyre gyűjtenek, és nem beszélnek eleget a várt eredményekről.
Hadd idézzem Tony Myerst: "Millió és millió fontos ügy van a világon. Ha egy olyan embert akarsz meggyőzni, aki világéletében oda tette a pénzét, ahol az a legjobban dolgozott, tudomásul kell venned, hogy az adományáról is így fog gondolkodni. Nem azt akarja eldönteni hogy a beteg gyerekek, a kidobott állatok, vagy a földrengés károsultjai fontosabbak, hanem azt hogy mekkora változást várhat. Azt akarja látni, hogy a szervezeted tudja honnan hová tart, mit kíván elérni, és mit tesz meg, hogy ezt elérje. Azt akarja látni, hogy keményen dolgoztok, tudjátok mit csináltok, és mit vártok a projekt végén. He wants to see that you have done your homework."
Az egyik legrandább előítéletes kép a nagy donorokkal dolgozó adománygyűjtésről az ölebekkel körbevett gazdag hölgy szalonjában üldögélő fundraiser, aki szörnyű sorsú állatokról mutogat képeket és a markát tartja. Nem tesz jót a civil társadalomnak ha ilyennek látnak minket. Ne az érzelmekre gyúrjunk.
What difference does it make? Azt mondjuk el mit változtat majd a világon az adomány. Ehhez persze sok minden kell: stratégia, célorientált projekttervezés, az eredmények mérése. Eredmények.
